Inszemináció: a méh üregébe történő mesterséges ondóbevitel a megtermékenyítés olyan formája, amely során az egészséges, jó mozgással rendelkező hímivarsejtek (spermiumok) mesterségesen, általában vékony pipettával vannak feljuttatva a méhszájon keresztül a méh üregébe.
A menszesz 1. napjától számított 10. és 12. nap között el kellett menni ultrahangra, ahol megnézik, érnek-e valamelyik oldali petevezetékben tüszők. A 10. napon nekem az egyik oldalon látszódott egy nagyobb növekvő, a másikon pedig több kisebb tüsző, így 2 nap múlva ismét mennem kellett ultrahangra. Ekkor már tisztán látszódott az egy nagy tüsző, így az orvos kijelölte a Nagy Napot még 2 nappal későbbre, augusztus 3-ára. Ennek kifejezetten örültem, hiszen én május 3-án születtem, így siker esetén a baba az én születésnapom környékén jönne a világra!!
Kaptam (vettem) egy tüszőrepedést elősegítő injekciót is (Choragon), amit este, otthon kellett beadni magamnak a hasamba, pontosabban a hájba 36 órával a beavatkozás előtt. Ezt egy kis segítséggel meg is tettem, nem volt agy ügy és kezdődött a visszaszámlálás.
Izgatottan, és persze teli szorongással érkeztem meg a Kaáliba, ahol a Nyilatkozat kitöltése után (miszerint nem állok senkivel sem házastársi, sem élettársi kapcsolatban) felküldtek az emeletre és várakoztam. 3 másik nővel egyetemben, akik szintén aznap, szintén 11 órára érkeztek. Kicsit fura volt, hogy ennyien vagyunk, de gondoltam, jó sok műtőjük van, mindenkit egyedileg kezelnek.
Hát jó nagyot tévedtem. A vizsgálatokra járások elején már konstatáltam, hogy mindig fullosan tele van a váróterem, a megbeszélt időpontokhoz képest azonban 15-20 percnél többet nem kellett várni. Ez enyhített kicsit a nagyüzemi jellegen. Aztán az inszeminációnál fordult a kocka.
Mind a négyen bementünk az öltözőbe, deréktól lefelé egy lepedőbe öltöztünk, majd besétáltunk a pihenőbe, ahol 4 db Jóbarátokból (Chandler és Joey nappalijából) is ismert többfunkciós relax fotelben ültünk le. Kissé tanácstalanul nézegettem magam köré és elé, véletlenül sem a többi lányra nézve, nehogy beszélgetni kelljen...
Aztán név szerint sorra behívtak mindannyiunkat, egymás után kb. 5 perces időközökkel. Mert bizony ennyi. 5 perc az egész. Bemész, felfekszel, az orrod elé nyomják a pipettát, amire rá van írva a neved. Megkérdezik, tényleg a te neved van-e ráírva. Jó esetben rá tudsz fókuszálni és el is tudod olvasni. Nekem ez nem sikerült, mivel kb. 10 cm-re tartotta a szememtől az asszisztens az átlátszó csomagot. A betűk formája viszont hasonlított a nevemre, és mivel nyomás alatt voltam, gyorsan igent mondtam.
Láb szét, minta fel, és kész. Köszönjük, üljön ki pihenni egy fél órára. Viszlát.
Rosszabb, mint egy rossz dugás.. Mire felfogná az ember, mi is történik, már vége is van. Cserébe picit fáj is (mondjuk, mint a rákszűrés). Puha léptekkel kiosonva leültem a székre, hátrahajtottam a támlát, felraktam a lábamat, és így elfeküdve, kissé csalódottan néztem magam elé. Nem tudtam, hogy most mi is történt pontosan, kifolyik-e vagy sem, hány hímivarsejt került fel, mit csináljak mikor hazamegyek stb. Csak feküdtünk ott szótlanul és bámultuk a plafont, vagy csukott szemmel próbáltunk arra gondolni, hogy remélhetőleg megtörtént a megtermékenyülés. Én csendben imádkoztam ezért, majd egy 3/4 óra múlva felálltam, felöltöztem, kocsiba ültem és hazamentem. Otthon befeküdtem az ágyba és próbáltam relaxálni, megnéztem 2 meglehetősen unalmas filmet.
