A beágyazódás: a fogantatástól számított 7 nap múlva megkezdődik a beágyazódás, ami 5 napig tart, tehát a 12. napon fejeződik be, innentől kezdve rohamosan nő a HCG mennyisége a szervezetben, és ez a 14. napon már kimutatható a vizeletből is.
Tovább folytatódott tehát a számolgatás. A beavatkozást követő 14. nap után ajánlott először megcsinálni a terhességi tesztet, amint napra pontosan ki is vártam, bár nem volt könnyű.. Mivel kaptam a Kaáliban egy papírcsík formájú tesztet, azzal próbálkoztam. Sajnos használati utasítás nem volt benne, így én telibe pisiltem az egészet. Ennek köszönhetően nemcsak a kezem lett teljesen olyan, de a csík is teljesen szétázott, és persze semmilyen eredményt nem mutatott.
Reménykedtem, mert a melleim nagyon érzékenyek lettek és érzelmileg is kezdtem kissé furán viselkedni. Ezt persze be lehet tudni a Duphaston hormon gyógyszernek, amit az inszem után kell szedni, naponta 3 szemet. Ez a gyógyszer erősít rá a hormonokra, ugyanis az első 12-14 hétben még nincs magzatburok, csak a hormonok tartják a méhfalon a kisbabát, mint megtudtam. Így a duphastont biztos, ami biztos, mindenkinek felírják, hogy rásegítsen.
Még aznap vettem 2 féle tesztet is a Rossmannban, egy műanyag borításút (drága) és egy ugyan olyan papírcsík fajtájút (olcsó), hármas csomagolásban. Vártam a másnap reggelt, mert bár meg lehet csinálni a nap bármely szakában, mégis reggel van a legtöbb HCG a vizeletben. Először a papírkával próbálkoztam az alábbiak szerint:
Az eredmény sajnos negatív lett:
Aztán rögtön próbáltam a másikat is, de az sem járt sikerrel, itt is csak egy csík jelent meg.
Ezután még 2 napig csináltam meg minden reggel ugyanezt a papírcsíkossal, majd a 3. napon sajnos haloványan, de elkezdtem vérezni, ami napról napra erősödött és határozott, igen fájdalmas menstruáció lett belőle.
Nagyon csalódott és szomorú voltam... Magamat vádoltam a sikertelenségért természetesen, pedig a megtermékenyülés annyi mindentől függhet!! Gondoltam az életmódomra, hogy nem kellett volna annyit inni/cigizni/bulizni, arra is,hogy alkalmatlan vagyok az anyaságra, és még mindenféle különbözősötét dologra.
Anyukám viszont írt egy nagyon kedves és bíztató sms-t, amit azóta is a telefonomban tárolok, ez némiképp segített feldolgozni a történteket és erőt adni egy következő próbálkozáshoz:
"Drága Kislányom! Két gondolat jutott eszembe az SMS olvasásakor: Amit az ember nagyon akar, tiszta szívből, igazán, azt el is éri. A másik: "..legyen meg a Te akaratod.."
