Még márciusban történt, amikoris az évi rendes rákszűrésem után minden bátorságomat összeszedve közöltem a nőgyógyászommal, hogy babát szeretnék.
A hatvanas évei végét taposó orvosomat persze nem érte váratlanul a hír, hiszen elmondása szerint ő már mindenféle variációban megtapasztalta az egyedülálló nők gyerekvállalását, de a válasza az volt, hogy sajnos ő nem tud segíteni, mert nem vállal ilyen jellegű beavatkozásokat. Tud adni viszont egy jó csomó kontaktot, ahol érdeklődni lehet. A két noteszoldalnyi név, cím és telefonszám lediktálása után még ígéretet is tett, hogy először még ne csináljak semmit, majd ő megkérdezi az ismerősét, aki szintén orvos, hogy mik a lehetőségeink.
Természetesen nem kérdezte meg, így egy hét elteltével telefonáltunk neki, semmi, majd még egy hét elteltével sem történt semmi. Egy újabb hét múlva ő hívott fel minket, hogy sajnos van egy rossz híre, csak 35 év felett vállalhat egyedülálló nő kisbabát...
Mondanom sem kell, hogy teljesen lelombozódtam. Bár imádom élvezni az életet, bulizni, utazgatni, koncertekre járni stb., de hogy még öt évet várjak a hónapok, sőt évek alatt mostanra kiforrott elhatározásommal.. hát, igencsak rosszul érintett. Szerencsére nem tartott hosszú ideig ez az érzés, mert bár maximálisan megbíztam a nőgyógyászomban, nem akartam belenyugodni abba, amit ő mondott, és más csatornán próbálkoztam tovább: felhívtam a Kaáli intézet-et, ez már áprilisban történt.
Egy rövid elbeszélgetés után kiderült, hogy nemhogy a 35 év nem igaz, de egyáltalán NINCS is minimum korhatár! Egész pontosan maximum korhatára van csak annak, hogy egyedülálló nő gyereket vállaljon mesterséges megtermékenyítés által, az pedig a 45 év! - azt mondjuk nem tudom, hogy törvény szabályozza-e vagy csak a Kaáli nem vállalja e fölött -
Ezután a legnagyobb boldogsággal kértem az első, konzultációs időpontomat, amit június 8-ára meg is kaptam. Azaz újabb 6 hét várakozás következett...
