Anya csak egy van

Jó érzés, hogy nagy az igény részetekről, és bevallom részemről is, a folytatásra, így elhatároztam, hogy megírom kislányom születését és növekedésének történetét egy újabb blog formájában ezen a címen: http://malnahab.blog.hu

Tartozom továbbá egy töredelmes vallomással, bár a címkékből azért már lehetett következtetni, hogy bár a kisbabát egyedülálló nőként vállaltam, a valóságban hosszú évek óta harmonikus, leszbikus kapcsolatban élek a párommal. Ez az egyedülálló szerep volt ugyanis az egyetlen lehetőségünk arra, hogy mesterségesen gyereket vállallhassunk a magyar valóságban.

Hogy a kis jövevénnyel hogy fogunk boldogulni, és milyen helyzetek elé állít majd minket a sors, mind mind követhető lesz a Málnahab blogon.

Üdv mindenkinek és köszönöm a bizalmat és sok sok bíztatást!

Kedves Olvasók!

Úgy érzem, meg kell osztanom veletek a rövidke blog írásából származó tapasztalataimat. Ez a néhány poszt, és a mesterséges procedúra leírása nem várt érdeklődést hozott. Kiderült, sokan vagyunk hasonló helyzetben, hogy egyedül vállaljunk babát, vagy éppen partnerrel, de mesterséges úton. Különböző okok miatt.
Örülök, hogy többeteknek segíthetek és megerősíthetlek benneteket abban, VAN RÁ MÓD, hogy kisbabánk legyen.
Sőt, arra szeretnétek buzdítani Titeket, hogy írjátok Ti is meg a történeteteket, hogy azokból egyre többen erőt meríthessenek! Sokan nem is tudják, milyen lehetőségek vannak, csak beletörődnek abba, hogy "nekem már úgysem lesz gyerekem.:"
Szóval Blog írásra fel!!! A blog címeket azért küldjétek meg nekem is, mert kíváncsi vagyok, kinek, hogy alakul a saját "projektje" :).

Én jelenleg a 31. hétben járok, és kislányom lesz, május végén érkezik. Mondanom sem kell, nagyon várom a babát. Mindeddig pedig nem kérdeztek az apa felől, a szülésfelkészítőre és a szülésre pedig bárkit magammal vihetek, akit szeretném, hogy velem legyen azon a jeles napon.

Folyt köv...

Mindkét inszem előtt ezt a nyilatkozatot kellett kitöltenem a Kaáliban. Gondolom formaság, de így ők levédik azt, hogy úgy vállaljon az ember gyereket, hogy közben van egy férje/élettársa. Ugyanis ebben az esetben, ha összejön a baba, a törvényes apukája a jelenlegi házastárs/élettárs lesz, így bárkinek a 'nyakába varrható' egy baba.

Egy nő két dologért hajlandó bármit megtenni: azért, hogy legyen gyereke és azért, hogy ne legyen gyereke.

A két próbálkozással azt hiszem igazán szerencsésnek mondhatom magamat. Egyrészt, mert beleestem a szerencsés 20%-ba, valamint amiatt is, hogy anyagilag nem kellett teljesen lenullázni magam. Természetesen bármeddig elmentem volna a próbálkozásban, de azért sajnos számítanak az anyagiak..

Összefoglaltam az én költségeimet egy táblázatba, amiből látható, hogy egy próba ára mennyibe is került 2010-ben (valószínűleg emelkedtek az árak azóta). Ezt maximum 6 alkalommal kell kifizetni, onnantól pedig indul a lombik program. Annak az áráról nincsenek pontos infóim, de lejjebb beszúrtam egy Kaáli által kiadott árlistát.

Megjegyzésként annyi, hogy a peteérést figyelő vizsgálatokért nem kell fizetni, azok benne vannak az inszemináció 50.000-es árában, valamint a sikeres megtermékenyítés utáni ultrahang vizsgálatért sem kértek pénzt.

Árlista (ami 2010 októberéig még érvényben volt)

Miért kell tovább szedni a a Duphastont? Az előző, 6 hetes ultrahangnál megkérdezte a doktornő, hogy szedem-e a tovább a Duphastont. Én mondtam neki, hogy nem, mert abbahagytam, amikor pozitív lett a teszt. Na, erre jól leszidott, hogy kvázi hogy képzeltem, hogy abbahagyom. Na ez tipikusan jellemző a Kaáli-ra, ha nem kérdezel rá valamire, ők nem mondják el, csakis a szükséges minimális infot adják át.. Aztán felvilágosított, hogy a Duphastont a 12. hétig kell szedni, mert a benne lévő hormonok segítik a magzatot a méh falára tapadni. Az első 12 hétben ugyanis még nincs magzatburok, ami védné a babát, csak a hormonok tartják bent. Azaz egy turbóként funkcionál, és ártani nem árt.

Legközelebb 2 hét múlva, a 8. héten kellett mennem. Ekkor már látszott a babakezdemény alakja is a petezsákban, és a doktornő meg is mutatta azt a sejtcsoportot, ami ütemesen lüktetett, azaz a magzat kicsi szívét. Majd hangot is adott rá, én pedig teljesen elérzékenyültem. Hallottam az első szívhangokat!

A lila ködben úszva tántorogtam át a doktornő szobájába, ahol finoman megkérdezte, hgy van-e már orvosom, akihez járni szeretnék terhesgondozásra. Én mondtam, hogy nincs. Ezután informált róla, hogy akkor most jött el az idő, hogy válasszak, mert a Kaláli innentől már nem foglalkozik tovább velem. Azaz ők elvégzik a megtermékenyítést, és ha sikeres lesz, útjukra bocsájtják a kismamákat. Még tettem egy próbálkozást arra, hogy esetleg a doktornőhöz lehetne-e járni rendelésre, de kiderült, hogy ő csak itt praktizál a Kaáliban és nem végez szülést, terhesgondozást.
Beláttam, hogy végülis egy meddőségi központnak az a fő feladata, hogy segítsen összehozni a kisbabát. Mégis, kicsit megbántva éreztem magam, hogy a hely, ami az elmúlt 4 hónapban az egyik törzshelyemmé vált, most hirtelen szakított velem.. Így megköszönve az eddigieket, egy Duhpaston recepttel a kezemben távoztam a helyszínről.

Tévesen pozitív eredmény nincs. Ha nem jelenik meg azonnal a két csík a teszten csak néhány perc múlva, vagy csak nagyon haloványan, attól még terhes vagy!

Az inszem utáni 14. napon pozitív lett a teszt! Azaz a második csík, mintha látszódott volna. Először azt hittem, csak a szemem káprázik, mert nem volt egyértelmű, van-e második csík vagy nincs. Felhívtam a nővéremet (aki három gyerekes rutinos mama) és elmondtam neki, hogy már lehet, hogy annyira megbolondultam, de mintha csíkot látnék ott, ahol kell.. Erre ő közölte: "Katikám, ha már nagyon halványan látszik a csík, akkor bizony terhes Te vagy!"
Fú, nagyon örültem, de persze nem nyugodtam meg teljesen, azonnal vásároltam még 3 tesztet és ezután minden nap megcsináltam egyet. És valóban. Egyre erősebb lett a csík (bár mindvégig halványabb maradt, mint a teszt csík) és még egy hét múlva sem jött meg a mensi! Na, ekkor már elhittem, hogy velem is megtörtént a csoda!! :)

Miután nem jött meg, felhívtam a Kaálit, mi is a teendő. Mondták, hogy menjek be ultrahangra az utolsó menstruáció első napjától számított 6. héten, jelen esetben az inszem után 4 héttel. Mivel a 14. napon voltam az inszem után, alig bírtam kivárni a fennmaradó 2 hetet. Aztán eljött a nagy nap és az UH képernyőn valóban ott látszódott egy kis fekete kör, azaz a petezsák. A megfogant magzat kezdete.

Leírhatatlan boldogság töltött el és persze nem bírtam a könnyeimet sem tartani. Annyira hihetetlen volt az egész.

Tényleg csodának tartom, mert amikor az inszemről hazafelé autókáztam, az egyik piros lámpánál rámjött egy erős érzés vagy inkább felismerés, nem tudom minek nevezni: "na, most biztosan sikerült, és ha fiú lesz Mátyásnak fogják hívni, mint a nagypapámat!"
És valóban sikerült, és én azt érzem, hogy fiú lesz! Lehet, hogy ezzel Matyi papa üzent fenntről, vagy valami Isteni csoda, de az biztos, hogy létezik egy magasabb hatalom, ami befolyással van a mi földi életünkre. Ebben most már bizonyosan hiszek!

A beavatkozás célja a megfelelő minőségű és mozgású hímivarsejtek petevezetőig való feljuttatása, ahol adott a petesejttel való találkozás. Normális esetben az ondókilövellés (ejakuláció) során a hüvelybe jutott hímivarsejteknek csak körülbelül egy százaléka jut fel a méh üregébe és a petevezetőbe. A mesterséges ondóbevitel biztosítja a legegészségesebb, legjobb mozgáskészségű spermiumok méh üregébe történő feljutását anélkül, hogy a méhszájat kitöltő nyákkal érintkeznének (ui. a nyák kóros esetben a hímivarsejteket megbéníthatja, vagy feljutásukat nehezítheti).

A sikertelen próbálkozás igencsak próbára teszi lelkileg az embert. Az egészséges szomorúság és az értelmetlen önvádaskodás fokozza a bizonytalanságot és kikezdi az önbizalmat. Emellett rájövünk, hogy a gyerekvállalás valóban nem csak egy kósza ötlet könnyű megvalósulása, hanem bizony egy komoly döntés és egy feljebb való hatalom rásegítésének is a közös beteljesedése. Az ember ilyenkor magába száll, és átértékeli, újraértelmezi a fontos dolgokat az életben.
Velem legalábbis ez történt, pedig még csak egy próbálkozáson vagyok túl. Azt mondják, kb. 4-6 alkalommal kell próbálkozni, akkor "már" 40% is lehet az esély. Én az 1-gyel még csak 20%-nál járok. Ha majd a 6. sem lenne sikeres, kezdődik a lombik program.

Nem volt kérdés, hogy belevágok következő hónapban is. Ezt gyakorlatilag egyből el kellett dönteni amikor megjött a vérzésem, ugyanis a 3. napon ismét el kellett kezdeni szedni a Clostibegyt-et. Innentől már ismerős volt a folyamat, tisztára rutinosnak éreztem magam. A 12. napon ismét elmentem az UH-ra, ahol megállapították, hogy mindkét oldalon érik tüsző, az egyik oldalon kettő is. Mivel elég nagyok voltak már 2 nap múlvára be is írtak az inszem-re.

Ezt a 14 napot viszont most lazábbra vettem. Elhatároztam, hogy nem stresszelek rá, élem a megszokott kis életemet, eljárkálok mindenhová, ahová amúgy is (Sziget Fesztivál, beülés a csajokkal, hétvégi bortúra), csak éppen a méreganyagokat fogom vissza egy kicsit. A cigit azt a VOLT után teljesen leraktam, de most úgy voltam vele, hogy 2-3 pohár bor vagy sör nem fog megártani, ahogy ezelőtt sem. (5-6 pohár már annál inkább megártana:)

Szóval a második beavatkozásnál is többen, hárman voltunk a váróban, és ismét 2 perc alatt megvolt az egész. A pihengetés alatt beszélgettünk a lányokkal, kiderült, mindannyiónknak már a többedig inszem-e. Próbáltam azért relaxálni és imádkozni is több kevesebb sikerrel. Most viszont mintha egy kis melegséget éreztem volna az alhasamba. Próbáltam ezt annak hinni, hogy most tényleg sikerült!

A beágyazódás: a fogantatástól számított 7 nap múlva megkezdődik a beágyazódás, ami 5 napig tart, tehát a 12. napon fejeződik be, innentől kezdve rohamosan nő a HCG mennyisége a szervezetben, és ez a 14. napon már kimutatható a vizeletből is.

Tovább folytatódott tehát a számolgatás. A beavatkozást követő 14. nap után ajánlott először megcsinálni a terhességi tesztet, amint napra pontosan ki is vártam, bár nem volt könnyű.. Mivel kaptam a Kaáliban egy papírcsík formájú tesztet, azzal próbálkoztam. Sajnos használati utasítás nem volt benne, így én telibe pisiltem az egészet. Ennek köszönhetően nemcsak a kezem lett  teljesen olyan, de a csík is teljesen szétázott, és persze semmilyen eredményt nem mutatott.

Reménykedtem, mert a melleim nagyon érzékenyek lettek és érzelmileg is kezdtem kissé furán viselkedni. Ezt persze be lehet tudni a Duphaston hormon gyógyszernek, amit az inszem után kell szedni, naponta 3 szemet. Ez a gyógyszer erősít rá a hormonokra, ugyanis az első 12-14 hétben még nincs magzatburok, csak a hormonok tartják a méhfalon a kisbabát, mint megtudtam. Így a duphastont biztos, ami biztos, mindenkinek felírják, hogy rásegítsen.

Még aznap vettem 2 féle tesztet is a Rossmannban, egy műanyag borításút (drága) és egy ugyan olyan papírcsík fajtájút (olcsó), hármas csomagolásban. Vártam a másnap reggelt, mert bár meg lehet csinálni a nap bármely szakában, mégis reggel van a legtöbb HCG a vizeletben. Először a papírkával próbálkoztam az alábbiak szerint:


 











Az eredmény sajnos negatív lett:













Aztán rögtön próbáltam a másikat is, de az sem járt sikerrel, itt is csak egy csík jelent meg.
Ezután még 2 napig csináltam meg minden reggel ugyanezt a papírcsíkossal, majd a 3. napon sajnos haloványan, de elkezdtem vérezni, ami napról napra erősödött és határozott, igen fájdalmas menstruáció lett belőle.

Nagyon csalódott és szomorú voltam... Magamat vádoltam a sikertelenségért természetesen, pedig a megtermékenyülés annyi mindentől függhet!! Gondoltam az életmódomra, hogy nem kellett volna annyit inni/cigizni/bulizni, arra is,hogy alkalmatlan vagyok az anyaságra, és még mindenféle különbözősötét dologra.
Anyukám viszont írt egy nagyon kedves és bíztató sms-t, amit azóta is a telefonomban tárolok, ez némiképp segített feldolgozni a történteket és erőt adni egy következő próbálkozáshoz:
"Drága Kislányom! Két gondolat jutott eszembe az SMS olvasásakor: Amit az ember nagyon akar, tiszta szívből, igazán, azt el is éri. A másik: "..legyen meg a Te akaratod.."

Inszemináció: a méh üregébe történő mesterséges ondóbevitel a megtermékenyítés olyan formája, amely során az egészséges, jó mozgással rendelkező hímivarsejtek (spermiumok) mesterségesen, általában vékony pipettával vannak feljuttatva a méhszájon keresztül a méh üregébe.

A menszesz 1. napjától számított 10. és 12. nap között el kellett menni ultrahangra, ahol megnézik, érnek-e valamelyik oldali petevezetékben tüszők. A 10. napon nekem az egyik oldalon látszódott egy nagyobb növekvő, a másikon pedig több kisebb tüsző, így 2 nap múlva ismét mennem kellett ultrahangra. Ekkor már tisztán látszódott az egy nagy tüsző, így az orvos kijelölte a Nagy Napot még 2 nappal későbbre, augusztus 3-ára. Ennek kifejezetten örültem, hiszen én május 3-án születtem, így siker esetén a baba az én születésnapom környékén jönne a világra!!
Kaptam (vettem) egy tüszőrepedést elősegítő injekciót is (Choragon), amit este, otthon kellett beadni magamnak a hasamba, pontosabban a hájba 36 órával a beavatkozás előtt. Ezt egy kis segítséggel meg is tettem, nem volt agy ügy és kezdődött a visszaszámlálás.

Izgatottan, és persze teli szorongással érkeztem meg a Kaáliba, ahol a Nyilatkozat kitöltése után (miszerint nem állok senkivel sem házastársi, sem élettársi kapcsolatban) felküldtek az emeletre és várakoztam. 3 másik nővel egyetemben, akik szintén aznap, szintén 11 órára érkeztek. Kicsit fura volt, hogy ennyien vagyunk, de gondoltam, jó sok műtőjük van, mindenkit egyedileg kezelnek.
Hát jó nagyot tévedtem. A vizsgálatokra járások elején már konstatáltam, hogy mindig fullosan tele van a váróterem, a megbeszélt időpontokhoz képest azonban 15-20 percnél többet nem kellett várni. Ez enyhített kicsit a nagyüzemi jellegen. Aztán az inszeminációnál fordult a kocka.
Mind a négyen bementünk az öltözőbe, deréktól lefelé egy lepedőbe öltöztünk, majd besétáltunk a pihenőbe, ahol 4 db Jóbarátokból (Chandler és Joey nappalijából) is ismert többfunkciós relax fotelben ültünk le. Kissé tanácstalanul nézegettem magam köré és elé, véletlenül sem a többi lányra nézve, nehogy beszélgetni kelljen...

Aztán név szerint sorra behívtak mindannyiunkat, egymás után kb. 5 perces időközökkel. Mert bizony ennyi. 5 perc az egész. Bemész, felfekszel, az orrod elé nyomják a pipettát, amire rá van írva a neved. Megkérdezik, tényleg a te neved van-e ráírva. Jó esetben rá tudsz fókuszálni és el is tudod olvasni. Nekem ez nem sikerült, mivel kb. 10 cm-re tartotta a szememtől az asszisztens az átlátszó csomagot. A betűk formája viszont hasonlított a nevemre, és mivel nyomás alatt voltam, gyorsan igent mondtam.
Láb szét, minta fel, és kész. Köszönjük, üljön ki pihenni egy fél órára. Viszlát.

Rosszabb, mint egy rossz dugás.. Mire felfogná az ember, mi is történik, már vége is van. Cserébe picit fáj is (mondjuk, mint a rákszűrés). Puha léptekkel kiosonva leültem a székre, hátrahajtottam a támlát, felraktam a lábamat, és így elfeküdve, kissé csalódottan néztem magam elé. Nem tudtam, hogy most mi is történt pontosan, kifolyik-e vagy sem, hány hímivarsejt került fel, mit csináljak mikor hazamegyek stb. Csak feküdtünk ott szótlanul és bámultuk a plafont, vagy csukott szemmel próbáltunk arra gondolni, hogy remélhetőleg megtörtént a megtermékenyülés. Én csendben imádkoztam ezért, majd egy 3/4 óra múlva felálltam, felöltöztem, kocsiba ültem és hazamentem. Otthon befeküdtem az ágyba és próbáltam relaxálni, megnéztem 2 meglehetősen unalmas filmet.


 

Az egyetlen kommentelő (Szia BEFREE!:) kérésére folytatom a blogot, hiszen már ezért megérte írni!! Talán olvasása közben másokat is bátorítok arra, hogy ilyen úton vállaljanak kisbabát!

Szóval a minta kiválasztása után nem volt más hátra, mint eldönteni magamban az időpontot, mikor szeretnék a tettek mezejére lépni, azaz kijelölni az első inszemináció időpontját. Azt pedig a menstruáció kezdete előtt el kell dönteni, ugyanis a rásegítő hormon gyógyszert a menszesz 3. napjától kell ellkezdeni szedni.
Mivel március óta már eleve vártam 4 hónapot, úgy döntöttem nincs tovább mire várni, a soron következő, július végi ciklusom után indulhat a "móka"!

Elsőre ez könnyűnek hangzik, de nem volt az. Valóban egy nagy lépés, lélekben teljesen rá kell hangolódni. Az olyan partiarcnak, mint nekem, pedig teljes életmódváltással is járt. De a döntés tudatos volt. Elhatároztam, hogy bulizom egy hatalmasat, mielőtt lemondok káros szenvedélyeimről (cigi, túlzott mértékű alkohol fogyasztás:) és elmegyek a VOLT fesztiválra, végig, hetijeggyel! Életem legjobb döntése volt. Buliztam és ittam is rendesen, elszívtam vagy 2-3 doboz cigit esténként..így az utolsó (4.) este már képtelen voltam kibújni az ágyból és felöltözni.. már a 3. nap este is csak 10-re értem ki, de szombatra végem volt. Aztán vasárnap konstatáltam, hogy a cigitől szerintem sikerült egy életre megundorodni, és az alkoholt sem kívánta a szervezetem.. ez kb. tartott egy hétig, majd vissza-visszatértek a cigi/buli utáni vágyak. Ekkor viszont már volt miért NEM-et mondani, ami nagy segítség! Tudatosan próbáltam elős lenni és kitalálni egyéb indokokat arra, hogy miért nem énvagyok az est partimotorja.

Egy hónap tisztító kúra után július végén a szokásos 30-32 napra meg is jött a mikulás, és elkezdtem szedni a Clostilbegyt-et.

Miután megfeleltem az összes szűrésnek, vizsgálatnak elkövetkezett a donor kiválasztásának ideje, júliusban. Nekem a Krio Intézetet ajánlották így a honlap tüzetes átvizsgálása után kiválasztottam egy nem túl rokonszenves, szőke kékszemű ovális arcú donor-fantomképet, elküldtem nekik kapcsolat kéréssel, és vártam, hogy mi lesz.



Rövidesen vissza is írtak, hogy jelenleg nincs ilyen donor, de fáradjak be és személyesen lehet, hogy sikerül kiválasztani a megfelelőt. Itt az időpontot már következő hétre meg is adták!

A Krio Intézetben (ami inkább egy Jóban-Rosszban díszletre emlékeztet - külvárosi kétszintes lakóházban kékruhás fiatalok nyüzsögek fel 's alá), egy kedves hölgy bevezetett egy tanterem szerű szobába és csak annyit kérdezett, mégis "Milyen donorra gondolt?" Semmi mellébeszélés! Mondom "szőke, kék szemű". "Lehet dán minta is?" "Öööö, persze, legyen az is!", "Rendben, várjon" Aztán visszajött kb. 7-8 adatlappal, amiken  minden adat meg volt adva a kedves donorokról, épp csak fényképet és telefonszámot nem csatoltak: hajszín, hajtípus, szemszín, orrforma, állforma, testmagasság, testalkat, testsúly, SZŐRZET, végzettség, foglalkozások, hobby, horoszkóp, vércsoport. Azt hiszem ennyi.
Ezek után teljesen zavarba jöttem, mert ezen tulajdonságok olvasgatása közben az ember akarata ellenére is elkezd enyhén rasszistává válni. Pl: a hivatásos sofőrt, aki biztonsági őrként is dolgozott (bár megfelelne a horoszkópja, mert ő is bika és még szőke is), nem szívesen választanám.. Meg az alacsony duci és szőrös sem az esetem.. Hát, kissé tanácstalan lettem. De szerencsére ott voltak a dán minták, amik között épp volt egy szőke, kék szemű minta is. Ezeken az adatlapokon csak a szemszín, hajszín és foglalkozás szerepelt. Na mondom, ez pont jó lesz, legalább kedvemre fantáziálgathatok az apa testalkatáról, hobbyjáról stb., és mivel biológus hallgató, biztosan szuper okos is! Így rá esett a választás, bár mint megtudtam, picivel drágább is.

Megvásároltam, kaptam egy kódszámot és úgy váltunk el, hogy majd a Kaáli jelzi, mikor is lesz az inszemináció, és akkorra leszállítják.
 

A konzultációra rövid várakozás után be is kerültem. Az intézet egyetlen női orvosát "dobta nekem a gép" aki már elsőre nagyon szimpatikus volt, másodszorra pedig pláne! Mikor elmondtam neki, hogy hogyan is szeretnék gyereket vállalni, azt válaszolta: "Rendben, köszönöm hogy elmondta, de a miért, mindenkinek a magánügye, így innentől ha bárki is megkérdezné Öntől az okot, nem kell válaszolnia, mert ez nem tartozik senkire."
Ilyen normális hozzáállásra nem számítottam. Itt kivételesen senkit nem érdekel, hogy homo vagy hetero az ember (mondjuk az sem, hogy kiegyensúlyozott vagy esetleg egy kéjgyilkos pszichopata)! Pedig már a szemem előtt volt a kép, hogy majd rögtön családügyeshez kerülök, meg majd pszichológus vet alá mindenféle kérdőíveknek, de nem. A gyermekvállalás a Kaáli intézetben tényleg a világ legtermészetesebb dolga (ezért is jött valószínüleg létre anno).

A doktornő pikk-pakk elmagyarázta az egész mesterséges megtermékenyítési folyamatot, győztem felfogni és jegyzetelni: 

1.       Konzultáció

2.       Vizsgálatok, vagy azokról az igazoló dokumentumok megléte:

.      Rákszűrés

.      Candida

.      Aids

.      Hepatitis

.      Pajzsmirigyműködés és miegymás, amiről nem tudok, de szűrték a véremből

3.       Átjárhatósági vizsgálat: megnézik, hogy a petevezetékek átjárhatók-e

4.       A donor sperma kiválasztása (www.krio.hu)

5.       Felkészülés az inszeminációra:

.      A vérzés 3. napjától napi 2 Clostilbegyt tabletta 5 napon át

.      10-12. napin ultrahangra elmenni, hogy megnézzék, el kezd-e érni tüsző

.      Ha még nem megfelelő méretű a tüsző, és a méh nyálkahártya, két nap múlva  újabb ultrahang és így tovább addig, amíg már megfelelő a méret. Ekkor kijelölik  az inszemináció napját és bekérik a Krióbol a donor spermát

.      Az inszemináció előtt 36 órával, 2 nappal este Choragon injekció beadása a köldök körül valahová a bőrbe (hájba:)

6.       Inszemináció

    (előtte annak a nyilatkozatnak az aláírása, hogy nem  állok sem élettársi, sem    házassági viszonyban senkivel!)

7.       2 hét várakozás, közben 3x1 Duphaston tabletta szedése

8.       Terhességi teszt

.          ha sikeres, irány a saját nőgyógyász, aki innentől felügyeli a terhességet

.          ha nem, a  Donor kiválasztásától újra kell kezdeni a folyamatot

Még márciusban történt, amikoris az évi rendes rákszűrésem után minden bátorságomat összeszedve közöltem a nőgyógyászommal, hogy babát szeretnék.

A hatvanas évei végét taposó orvosomat persze nem érte váratlanul a hír, hiszen elmondása szerint ő már mindenféle variációban megtapasztalta az egyedülálló nők gyerekvállalását, de a válasza az volt, hogy sajnos ő nem tud segíteni, mert nem vállal ilyen jellegű beavatkozásokat. Tud adni viszont egy jó csomó kontaktot, ahol érdeklődni lehet. A két noteszoldalnyi név, cím és telefonszám lediktálása után még ígéretet is tett, hogy először még ne csináljak semmit, majd ő megkérdezi az ismerősét, aki szintén orvos, hogy mik a lehetőségeink.

Természetesen nem kérdezte meg, így egy hét elteltével telefonáltunk neki, semmi, majd még egy hét elteltével sem történt semmi. Egy újabb hét múlva ő hívott fel minket, hogy sajnos van egy rossz híre, csak 35 év felett vállalhat egyedülálló nő kisbabát...

Mondanom sem kell, hogy teljesen lelombozódtam. Bár imádom élvezni az életet, bulizni, utazgatni, koncertekre járni stb., de hogy még öt évet várjak a hónapok, sőt évek alatt mostanra kiforrott elhatározásommal.. hát, igencsak rosszul érintett. Szerencsére nem tartott hosszú ideig ez az érzés, mert bár maximálisan megbíztam a nőgyógyászomban, nem akartam belenyugodni abba, amit ő mondott, és más csatornán próbálkoztam tovább: felhívtam a Kaáli intézet-et, ez már áprilisban történt.

Egy rövid elbeszélgetés után kiderült, hogy nemhogy a 35  év nem igaz, de egyáltalán NINCS is minimum korhatár! Egész pontosan maximum korhatára van csak annak, hogy egyedülálló nő gyereket vállaljon mesterséges megtermékenyítés által, az pedig a 45 év! - azt mondjuk nem tudom, hogy törvény szabályozza-e vagy csak a Kaáli nem vállalja e fölött -

Ezután a legnagyobb boldogsággal kértem az első, konzultációs időpontomat, amit június 8-ára meg is kaptam. Azaz újabb 6 hét várakozás következett...

Igen, most már énis bizton állíthatom, minden nő életében eljön a pillanat, amikor azt érzi: itt az idő, biztosan kisbabát szeretne. Rám most, 31 évesen talált ez az érzés, így elindultam azon az úton, ami a szingli anyukák előtt van kikövezve: azaz a magyar valóságban, magyar törvényi keretek között gyermeket vállalok egyedülálló anyaként. Ezt az utat és az ezzel járó tapasztalatokat, élményeket, nehézségeket szeretném megosztani minden olyan nővel, aki hasonló elhatározáson töri a fejét.